A zöld küllő lett az év madara 2022-ben!

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben találta ki az Év madara fedőnevű akciót abból a megfontolásból, hogy minden évben egy szerencsés madárnyertest társadalmi szinten tudjon reklámozni, bemutatni, ezzel mintegy felhívni a figyelmet szerepére, fontosságára. Azóta is nagy népszerűségnek örvend a kezdeményezés, köszönhetően annak, hogy a társaság szakemberei az előző év (tehát mindig tavaly) nyarán kiválasztanak néhányat az éppen leginkább pártfogoltabb tollasok közül, majd szavazást hirdetnek meg a nagyközönség körében.

Legutóbb a következőket lehetett lájkolni:

1. kékbegy – olyan, mint a vörösbegy kék beggyel, de amúgy ez is szép

2. vörös gém – szintén utánzat, csak ennek a begye, meg igencsak hosszú nyaka olyan fejben végződik, mint a szürke gémé, csak emezé vörös

3. zöld küllő – ő egy az egyben olyan, mint a képen látható madár (ami amúgy egy tojó, fekete bajuszsávval, amin belül a hímnek egy piros foltja van, hogy ne tévesszék össze egymást)

Hogy miért pont a küllő – ami különben egy harkályféle – lett a nyerő, csak találgatni tudjuk. Talán a szavazók számára csalásnak tűnt, hogy a másik két jelölt csak színében akar különbözni a szinte ugyanolyan nevű madaraktól.

Bezzeg a harkályok rokonsága csak úgy hemzseg a megtévesztő nevektől: van ugye a jól ismert harkály, a fakopáncs, de aztán még a hőcsik, a nyaktekercs, no és persze a küllő.

Az MME szakemberei nemhiába választották be versenyzőnek, mert madárkánk egyébként is rendkívül érdekes és hasznos kis teremtés. No, mondjuk, egy vízilóhoz képest kicsi, a madarak között elég nagynak számít. Kb. akkora, mint egy (1) darab szajkó, vagy fél parlagi sas, de ha ilyeneket még nem látott volna a kedves Olvasó, akkor nagyjából 3-4 széncinege ad ki egy zöld küllőt.

Piros a sapkája, hogy jobban észrevehessük, és jellegzetes a hangja, hogy jobban meghallhassuk (a szakirodalom szerint olyan a kiáltása, hogy „kjü-kjü-kjükk“).

Felismerhető még a harkályrokonaihoz képest koszosabb csőréről, mert folyton a földbe szurkálja, ugyanis a többiekhez képest többet (sokkal többet) kutat hangyák után.

Erdei madár. De csak ami a lakóhelyét illeti, mert falatozni a kívül tágasabb területekre repül. Ő a fekete harkállyal együtt az a kulcsfaj, amely erős csőrének hála képes meglehetősen tágas és komfortos odúkat vájni idősebb fákba (nyárfák előnyben). Ezekbe később szívesen költöznek be más állatkák. Mint mondjuk a szalakóta, ami már kipusztult nálunk, de példának okáért a Dunavit tagjai szeretnék, ha újra megtelepedne nálunk eme madárfaj.

Ezért (is) szeretjük úgy általában az öreg fákat és írunk ennyit a küllőről is!