LAKOSSÁGI VÍZKORLÁTOZÁS VESZÉLYE FENYEGETI SOMORJÁT!

A napokban döbbenten olvastuk Somorja városának Facebook-bejegyzését, miszerint a Duna melletti város vízellátása is veszélybe kerülhet! A Nyugat-szlovákiai Vízmű takarékosságra kéri a somorjai lakosokat, amit az aszállyal összefüggő ivóvízkutak vízhozamának csökkenésével indokol.
A spórolással ugyan nekünk semmi gondunk, na de mégis hogyan juthattunk idáig? Biztos, hogy csak és kizárólag a klímaváltozás a hibás mindezért? Vagy a felhívás valójában burkolt beismerése annak, hogy valamit elrontottunk, és nem kezdtük el a rendszerszintű felkészülést arra, amire a tudósok évtizedek óta figyelmeztetnek? A Somorja alatti tengernyi víz látványa eddig talán hamis biztonságérzetben ringatta a vízügyi szakmát és a politikai döntéshozókat? Nézzünk a dolgok mögé!
A rendkívüli körülmények, amelyek a klímaváltozással indokolhatóak, rendkívüli megoldásokat és teljesen új szemléletet kívánnak! Nem folytathatjuk a múlt elavult gyakorlatait. Az ivóvízbázis veszélyeztetettségét elsődlegesen a klíma, de másodlagosan a nem megfelelő vízgazdálkodás okozza. A kialakult helyzet az elmúlt bő 33 év következménye – a Duna elterelése óta görgetjük magunk előtt ezeket a strukturális hibákat.
Miközben a vízművek a lakossági fogyasztás korlátozásával próbálják kezelni a helyzetet, a rendszerszintű megoldás kulcsa a Slovenský vodohospodársky podnik (SVP) (Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat) és a Vodohospodárska výstavba (VV) kezében van.
Miért nem jut elég víz a Csallóköz föld alatti vízkészletébe? Íme a valódi okok:
❌ Az elterelt Duna: A probléma gyökere a Duna elterelésében keresendő, és nem csupán a klímaváltozásban. Segíthetne, ha Dunacsúnnál lényegesen több vizet engednének az Öreg-Duna természetes, kavicsos medrébe, amely képes lenne hatékonyan megemelni a környező talajvízszintet.
❌ A vajkai ágrendszer eliszaposodása a megfelelő dinamika hiányában: A Dunáról leválasztott ágrendszer vízellátása nem megfelelő. A gyenge művi árasztások miatt a hullámtéri ágakban lelassul a víz. A finom iszap lerakódik a meder aljára, ami szigetelő rétegként működik: konkrétan megakadályozza, hogy a víz beszivárogjon a talajba és táplálja az ivóvízkutakat. A Bősi Vízlépcső üzembehelyezése előtt az ágrendszer a főmeder szerves része volt, tele volt sóderes, kavicsos zátonyokkal, medrekkel, amelyek táplálták a vízbeszivárgást. Az 1992 után megindult mocsarasodással azonban ez a működés megszűnt. Dinamikusabb, intenzívebb árasztásokra lenne szükség – amit a természetvédők évek óta követelnek – legalább 120 m³/s-os vízmennyiség mellett, amely kimosná az iszapot!
❌ A szigetelt üzemvízcsatorna és a Körtvélyesi-víztározó: Ezek a hatalmas építmények a gátak védelme és az energiatermelés miatt teljesen le vannak szigetelve. Ebből a hatalmas víztömegből pontosan 0 liter víz jut a talajba.
❌ Elavult csatornahálózati működtetés: A Csallóköz kiterjedt csatornarendszerét régen arra tervezték, hogy a vizet minél gyorsabban elvezesse a szántóföldekről. Ma, a súlyos aszályok idején ezt a stratégiát gyökeresen meg kellene változtatni: vízelvezetés helyett zsiliprendszerekkel vízmegtartásra kellene használni a csatornákat, hogy hidratálják a tájat! Sőt, egyenesen a felvízcsatornából lehetne őket táplálni, jóval több vízzel, mint amennyivel ez jelenleg történik. És persze ebben az esetben is a minél dinamikusabb működtetésben kell gondolkodni.

Összegzésként:
Több vizet kell juttatni az Öreg-Dunába és annak ágrendszerébe – még annak árán is, ha így a Bősi Erőmű kevesebb vizet kap, és kevesebb energiát tud előállítani. Szlovákia stratégiai jelentőségű ivóvízbázisa abszolút elsőbbséget kell hogy élvezzen! A klímaváltozásra nem lehet az az egyetlen válasz, hogy a lakosságok takarékosságra intjük!!! A vízügy szemléletének végre meg kell újulnia!